Fájna az igazság

Igazi kuriózum-produkció érkezett két este erejéig a Nagyerdei Szabadtéri Színpadra. A budapesti Madách Színház évtizedek óta repertoárról levehetetlen sikerdarabját, a Pethes György rendezte Páratlan párost az idén nyáron csak a debreceni közönségnek mutatta be a társulat ― valóban páratlanul virtuóz művészi kivitelezésben ― augusztus 12-én és 13-án este.

A Páratlan páros című darab szerzőjét, Ray Cooney-t nem véletlenül tartják a vígjátékírás koronázatlan királyának. A szerző patikamérlegen méri ki a karaktereit és a hozzájuk illesztett történetbéli csavarokat, s a mértani pontosságának köszönhetően a színpadon a szüzsé azonnal működésbe lép, azaz a közönség épp akkor tör ki nevetésben, amikor azt a szerző elképzelte… Cooney másik nagy titka, hogy olyan karakterek élethelyzeteibe enged bepillantást, akiket jól ismerünk, akik itt élnek közöttünk. Ám Cooney-nál a fordulatok során mégis történik velük valami olyasmi, ami az átlagosnak vélt életükhöz nem illik, ezáltal azonnal az lesz az érzésünk, hogy talán mégse ismerjük őket annyira jól…

Nincs ez másképp a Páratlan páros című nagysikerű darabja esetében sem. Az átlagembernek tartott, taxisofőrként dolgozó John Smith (Cseke Péter magával ragadó előadásában) belekeveredik egy kis utcai csetepatéba, s a fejsérülése miatt a kórházban köt ki. Itt azonban érdekes módon más lakcímet ad meg az egészségügyi személyzetnek, és mást az őt az esetről faggató rendőrnek. A rendőr a wimbledoni lakcímére viszi a fejsérülést szenvedett sofőrt, ahol szeretett felesége, Mary várja. Ám a richmondi házában is várja valaki, mégpedig egy másik feleség, Barbara. A konszolidáltnak gondolt élet a kétféle lakcím megadásával teljesen felbolydul, s az előadás ezt követő másfél órájában annak lehetünk tanúi, hogy John hogyan próbálja a kialakult helyzet ellenére valahogy mégis megúszni, hogy a két feleség tudomást szerezzen egymásról.

Conney – mint említettem – olyan apró részletekre is figyel, mint a névadás: főhősét véleményem szerint nem véletlenül nevezi el John Smith-nek. Hisz ez tökéletesen illik, nomen est omen-ként passzol egy átlagemberhez: sokaknak ez a neve, azaz olyan, mint nálunk a Tóth János… Így nem véletlen, hogy a Mary-vel közös lakásuk felett lakó, a kalamajkába beavatott barát, Stanley Curtis segítségével az „Amerikában számtalan John Smith él” ütőkártyát is megpróbálják kijátszani, mely szerint ennél a taxis John Smith-nél pár héttel korábban egy másik John Smith tartózkodott ugyanabban a kórházban, s ezért a kétféle, megadott cím.

De ez csak a leghalványabb próbálkozása ennek a zseniális Curtis-Smith párosnak a bajok rendezésére. Curtis ugyanis a vígjátékoknak az az alapvető balek figurája, aki önmagát feláldozva (s ezzel ostoba helyzetekbe keveredve) próbálja a barátját menteni… Szerednyey Béla sziporkázik ebben a szerepben: hol Mary férjeként mutatkozik be a rendőrtisztnek, hol kertészként Barbarának (ahol a magyar fordító zsenialitása is felsejlik a Curtis-kertész egymásra rímelő szavak használatával), hol pedig Smith „testi-lelki” jóbarátjaként, akiknek a titkos együttléteikhez van szükség arra a bizonyos másik lakásra…

Ez utóbbi homosszexuális szálhoz pedig ismét Cooney „patikamérlegének” köszönhetően még egy transzvesztita alak, Bobby Franklyn (Pusztaszeri Kortnél) is érkezik a Barbarával való közös lakásba a felső szintről, hogy még tovább bonyolítsa a szálakat.

Fotóriporter - Galbenisz Tomasz

Gyürky Katalin

A képeket C. Kiss Ilona készítette.

Facebook oldalunkon még több fotót talál az előadásról!