Egy asztalnál a lelkiismerettel

 

A Teljesen idegenek című keserédes komédiát játszották a szabadtéri színpadon, Debrecenben.

Hét jó barát találkozóra készül. Kiválasztja s felölti alkalomhoz illő ruháját, ami a régi kapcsolat okán, se nem túl kihívó, se nem túl hétköznapi. Elpakolja mindazt, amivel hozzájárul az esthez, egy üveg bort, egy tálnyi tiramisut. Slusszkulcsot, telefont süllyeszt táskájába, és indulás előtt még tükörbe néz.

Nem egy, hanem sokféle ember néz vissza abból a tekintetből.

Visszanéz egy, akit a munkahelyén megmutat. Egy, akit a házastársával megélt élmények formáltak. Egy, aki a volt párja szemén át látható. Egy, aki néha maga előtt is titkolt önmaga, s folyton változó vágyak hada. Meg egy, akit mosolyogva visz a barátai elé, hogy ezen az estén mindenki jól érezze magát. Mindenki feloldódhasson a régi kapcsolati háló, messzire nyúló ismeretség biztonságában.

Köszönőviszony

A Teljesen idegenek című keserédes komédiában épp az ellenkezője történik. Pao­lo Genovese olasz rendező és forgatókönyvíró 2016-ban megjelent filmjét a Játékszín adaptálta színpadra. A történet szerint egy baráti találkozón a társaság minden tagja az asztalra teszi telefonját, s ha üzenete vagy hívása van, akkor mindenki előtt kihangosítva kell fogadnia, illetve felolvasnia.

Már a színdarab első pillanataiban, a meghívó család házába való megérkezéskor egy egyszerű gesztusból, a köszönésből kiviláglik, hogy a régi barátok és párjaik hogyan viszonyulnak egymáshoz.

Az est folyamán pedig még inkább fókuszba kerülnek a mindig visszanyelt sértések, a poénnal elütött, de el nem párolgó feszültségek. Különösen azért, mert csörrenésről csörrenésre kikandikál egy-egy titkolt részlet „életük feketedobozából”, azaz a telefonból. Míg egyikükről kiderül, hogy meleg, a többiekről az, hogy mennyire nem elfogadóak. Másikukról, hogy csalja a feleségét, utóbbiról az, hogy sosem akart feleség lenni.

A fogszorító és humoros pillanatok váltják egymást, mígnem utóbbiak lesznek többségben.

A társaságban sorra előkerülnek azok a témák – párkapcsolat, gyermeknevelés, szexuális élet, egzisztencia­teremtés, munkahelyi jogok –, amelyekre mindannyian képesek vagyunk kapcsolódni, mert mindannyiunknak vannak elképzelései róla, vagy van egy épp ilyen élethelyzetben lévő barátunk. Minderről pedig túlzások nélkül, hitelesen beszélnek a szereplők. A diskurzusok bármelyikünk konyhájában elhangozhatnának.

Fájó visszfény

El kellett telnie egy kis időnek ahhoz, hogy a színészek játékába is belesimuljon ez a természetesség. A kezdőpercek harsánysága ki-kilendített annak képéből, hogy ez egy jól összeszokott baráti társaság, amely rendszeresen találkozik, de később belemelegedtek a játékba.

Személyes megítélésem szerint Erdélyi Tímea, Lévay Viktória és Nagy Sándor játszotta karakterét leghitelesebben szerdán este a Nagyerdő fái alatt.

A számos poénnal tűzdelt színmű szórakozásnak sem utolsó, de inkább tükör. Olyan tükör, amely szemfájdítóan veri vissza az éles fényt, amely rávilágíthat: senki sem teljesen őszinte, néha azt sem tudjuk, mi tenne boldoggá. Olykor nemcsak mások, hanem magunk számára is teljesen idegenek vagyunk.

A cikk eredeti megjelenési helye: haon.hu

 

További híreink

Értesítjük kedves nézőinket, hogy A varázsfuvola július 31-ei, vasárnap esti előadása eső miatt elmarad, az előadás augusztus 1-jén, hétfőn, a meghirdetett esőnapon lesz megtekinthető. A megváltott jegyek és az előzetes...

Részletek

Mindegy, hogy Vörösingesek vagy Pál utcaiak vagyunk, az a fontos, miből építjük belső grundunkat.   Igen, jó volt bátornak lenni ma végre” – szüntelen Nemecsek kitörési pontjának dala jár a...

Részletek

  Július 20 és 23-a között a Nagyerdei Szabadtéri Színpadon zenés-irodalmi színpadot működtet a Csokonai Színház a Campus Fesztivál keretében. Eljön hozzánk Harcsa Veronika és csapata egy különleges Tandori-Sziveri versprojekttel,...

Részletek