Színikritika: A Pál utcai fiúk

„Itt nincsen, aki árva”

A Pál utcai fiúk című előadásról

Tartalmas családi programot kínált 2021. július 2-án és július 14-én este a Főnix Rendezvényszervező Kft. a debreceni Nagyerdei Szabadtéri Színpadon. A felnőttek által jól ismert, a gyerekeknek pedig kötelezően megismerendő klasszikus, Molnár Ferenc A Pál utcai fiúkja Keszég László rendezésében, a Csokonai Színház előadásában még mindig tudott újat mutatni a közönség aprajának és nagyjának egyaránt.

Úgy vélem, hogy amióta a Dés László – Gesztesi Péter – Grecsó Krisztián alkotói triász megírta A Pál utcai fiúk musicalfeldolgozásához szükséges szöveget és zenét, azóta ez az „aláfestő” matéria önmagban legalább félsikert jelent minden olyan társulatnak, amely a klasszikus szerző regényének adaptációjára vállalkozik. A fülbe mászó, mára slágerrá vált dallamok ugyanis olyan dinamikát kölcsönöznek és biztosítanak a produkciónak, amely, hogy úgy mondjam, eleve „magával ragadja” a közönséget.

Ezen felül az már az adott rendezőn és társulaton múlik, hogy mit kezd ezzel a dinamikával, hogyan tudja ezt a klasszikus történettel összekapcsolni, vagy épp a dinamika által a történet szívbemarkoló fordulatait még inkább hangsúlyossá tenni.

Nos, Keszég László rendezése egyfelől a társadalmi és morális mondanivaló szempontjából máig fontos eseményeket: Geréb árulását, Nemecsek tisztességességét, Boka emberségességét, a csapatok összetartozását, azt a bizonyos „itt nincsen, aki árva”- érzést a megfelelő hatásmechanizmussal tárja elénk. Azaz, kellően érzelmessé, de korántsem érzelgőssé teszi például Nemecsek életből való távoztának jelenetét, vagy az áruló Geréb belső tragédiáját. Miközben a történet olyan részleteit is kidomborítja, amik fölött egyébként hajlamosak a jelenkori adaptációk elsiklani. Ilyen például a Kolnay (Csata Zsolt) és Barabás (Hajós Szilárd) közötti folyamatos „harc”, az az állandó konfliktus, amelyet a két alakot megtestesítő színész kiválóan, a többi, szintén jól játszó színész közül is kimagaslóan hoz: lásd Kolnay gőgösségének jeleként az őt megformáló Csata Zsoltnak a gyakorlatban is folyamatosan fennhordott orrát… Vagy ilyen a fiúk Rácz tanár úrhoz fűződő viszonya: a srácok itt minden huncutságuk ellenére (lásd Gitt-egylet) olyan mélységes tiszteletet tanúsítanak idős tanáruk felé, amely önmagában példamutató a mai ― a közönség soraiban helyet foglaló ― gyerekek számára is. S persze jutalomjáték annak a Rácz tanár urat alakító Csikos Sándornak, aki a nyolcvan évét meghazudtoló módon tud bánni a színpaddal, meg persze a fiúkkal. (Ami nyilván azért sem véletlen, hiszen a kiváló színművész színészgenerációkat indított útjára tanárként a debreceni Ady Endre Gimnázium dráma tagozatáról).

A szereposztás azonban nem minden esetben telitalálat. Mert miközben a fent említettek mellett a Bokát játszó Pásztor Ádám is teljesen hitelesen képviseli a grundos csapat vezetőjének a szerepét, s az ellentábor vezére, az Áts Ferit alakító Szelle Szilárd is tud kellőképpen antipatikus lenni, a Geréb Ernőt megtestesítő Gábor Márkó egy árulóhoz képest túlságosan is jólelkű gyereknek néz ki. Őt valahogy nem képzelném árulónak, vagy lehet, hogy a rendezői koncepció célja ezzel éppen az volt, hogy rámutasson: a Júdás-lét azért veszélyes, mert a külseje alapján senki se gondolná róla? Illetve: a Nemecseket játszó Papp Csaba alkatilag tökéletesen hozza azt a törékeny és érzékeny srácot, akinek épp a kinézetéből és a habitusából fakadóan duplán kell bizonyítania, hogy létezik, hogy akar valamit, hogy segíteni akar… Csakhogy Papp Csaba hangja túl mély ehhez. Gyerekesebb hanggal még szívszorítóbb és hihetőbb lenne a története és a személyes tragédiája.

Ezen apróságok ellenére azonban a produkció mind a látvány- mind pedig a hangzásvilágát tekintve kiváló. Külön ki szeretném emelni az elődás koreográfiáját: a srácok végig finoman kimunkált mozgásvilágát, amely még a csatajelenetet is, a történetbéli komolysága ellenére, egy modern táncszínházi performansszá alakítja.

A Csokonai Színház eredetileg kőszínházi produkciójának pedig, úgy vélem, jót tett a „friss levegő”. Kinn a Nagyerdő impozáns környezetében mintha valóban a Füvészkert fái alatt lettünk volna, s még azt a tavat is igazinak láttuk, amelyben a szegény (nagybetűs!!!) Nemecsek Ernő kénytelen volt megfürödni…

Gyürky Katalin

További híreink

kritika

A Madách Színház ismét egy fergeteges komédiával érkezett Debrecenbe!

Részletek
videó

Ha nyár, akkor irány a természet. De ha debreceni nyár, akkor irány a Nagyerdei Szabadtéri. A száz éves fák ölelésében egy igazi csoda rejtőzik.

Részletek

A járványügyi készültségi időszak utazási korlátozásairól szóló 408/2020. (VIII. 30.) Korm. rendelet 19/A. § szerinti, az egyes érintett államok Magyarország által elfogadott védettségi igazolásainak mintáit az alábbi linken találják: https://kormany.hu/kulgazdasagi-es-kulugyminiszterium/vedettsegi-igazolasok Ha...

Részletek