Színikritika: Óz, a csodák csodája

„Fel, Ózhoz!”

Az Óz, a csodák csodája című előadásról

 

 Hamisítatlan családi programmal várta az érdeklődőket 2021. augusztus 27-én este a Főnix Rendezvényszervező Kft. jóváoltából a debreceni Nagyerdei Szabadtéri Színpadra a Csokonai Színház társulata. L. Frank Baum meseregénye, az Óz, a nagy varázsló, valamint az ebből készült film ihlette az Ilja Bocsarnikovsz rendezte Óz, a csodák csodája című nagyszabású musicalt.

A Debrecenbe évadról évadra visszajáró orosz rendező, aki mind a drámai műfajban (lásd Három nővér, Lear), mind pedig vígjátéki szinten (lásd: Hogyan nevezzelek?) már jó párszor bizonyította a tehetségét, most az egyik zenés műfajban, a musical terén alkotott városunkban maradandót. Mégpedig olyan monumentális produkciót álmodott a színpadra – a klasszikus mesét és annak filmváltozatát felhasználva és újraértelmezve ―, amely, úgy vélem, a világ bármely nagyszínpadán, a moszkvai Bolsoj Színháztól kezdve ― csak hogy a rendező lakhelyéhez hű legyek ― a New York-i Broadway-ig megállná a helyét.

Az előadás zsenialitása véleményem szerint elsősorban abban rejlik, hogy, miközben adott egy elvileg gyerekeknek szóló szüzsé, Ilja Bocsarnikovsz mindezt képes volt valóban családi, azaz minden generációt érintő és megérintő történetté varázsolni. Hiszen, miközben a gyerekeket maximálisan elbűvöli az a mesei látványvilág, amelyet a pompás díszletelemek (a hatalmas, varázslót ábrázoló, gesztikuláló arc, a forgószelet imitáló óriási, átlátszó labda, a szereplők találó jelmezei) felsorakoztatásával ért el a rendező, a díszletek sajátos ― alábbi kifejtendő ― kettőssége, és a jórészt kettős szereposztások a felnőtt nézők gondolatvilágához is jócskán hozzá tudnak tenni.

Ugyanis, a mese és a film jól ismert történetét hűen követő adaptáció akkor, amikor az első pár jelenetben felvillantja a főszereplő kislány, Dorothy (Zsitva Réka) kansasi mindennapjait, a produkció még jórészt megmarad a realitás szintjén, a „földön”: a kislány kutyájával, Totóval – és így a kislánnyal is – konfliktusba keveredő Miss Gultch itt még egy olyan „kézzelfogható”, hétköznapi gonosz asszonyság, aki hagyományos kerékpáron közlekedve mérgezi a város életét. Itt még Toto kutya is valóságos, eleven kis lény (az ő szerephez való idomítása külön művészet lehetett), s a későbbi Dorothy-segítők (a Bádogember, a Madárijesztő, az Oroszlán) is még hús-vér, Dorothy nagybátyjánál, Henry bácsinál (Dánielfy Zsolt) dolgozó emberek. Ők hárman annál a nagybácsinál dolgoznak, aki a feleségével, Emmy nénivel (Újhelyi Kinga) együtt óvja-félti Dorothyt a helyi „boszorka” ténykedései elől. A kansasi jelenetsor a maga kézzelfogható valóságával tehát elsősorban a felnőtteknek nyújt látképet a különböző emberi magatartásokról és viszonyokról, arról, hogy ki a jó ember s ki a gonosz, s nagyon sok mindent elárul az ember természetrajzáról. Köszönhetően minden művész hiteles színpadi jelenlétének, elsősorban mégis annak a Miss Gultch-ot alakító Oláh Zsuzsának, aki remekül azonosul a város életét megnehezítő asszonyság attribútumaival, azzal a típussal, aki nem átall egy (vélt vagy valós) kutyaharapás miatt jogorvoslatért a seriffig is elmenni. S ezzel elüldözni Dorothyt és a végveszélybe került kutyáját, Totót.

Azt a Dorothyt és Totót, akiket egy zseniális látvány-és fényelemekkel megtámogatott forgószél fel is kap, s máris átrepíti abba a varázslatos világba, a produkció úgymond „földtől elemelkedett” szférájába, amelynek láttán elsősorban a közönség körében ülő gyerekek ámulnak-bámulnak. A materiális szintről ekkor evez tehát át a produkció a mesék birodalmába, ahol a gonosz Miss Gultch-ot eddig alakító Oláh Zsuzsa lesz az a minden baj forrásaként szolgáló Nyugati boszorkány, aki az adaptáció nem materiális szintjét azzal is képviseli, hogy a hagyományos bicikli helyett, a minden és mindenki feletti uralmát és a fölényét láttatandó, elektromos kerékpáron száguldozik, s így üldözi Dorothyt és a most már szintén maga alá elektromos segítséget kapó, immár játékkutyává avanzsált Totót.

Elektromos eszközökre váltva innentől végig egy varázslatos világba merülve követhetjük végig a kislány mesékre jellemző, tehát próbatételekkel teli vándorútját, aki hazafelé, Emmy nénijéhez tartva előbb a varázslóhoz, „fel, Ózhoz!” kell, hogy eljusson ― a Nyugati boszorkány ármánykodásait leküzdendő. Ebben a világban a csodásan szép, jóságos boszorkány (szintén Újhelyi Kinga) mellett a gyerekek a Dorothyt segítő, útja során mellé szegődő három társnak köszönhetően kaphatnak szép példát abból és arról, hogy milyen az igazi barátság. A fiatalok itt, az „elemelt” szinten, a varázslatok szintjén szembesülhetnek a történet erkölcsi mondanivalójával. Mégpedig az egytől egyig kiválóan megformált Madárijesztő (Herczeg Tamás), a Bádogember (Kránicz Richárd) és az Oroszlán (Papp István) révén, akik végig kitartanak a kislány mellett, úgy, hogy az egyenként igen nehéz egyéni sorsukba is bepillantást engednek. Azokba, amelyekre megint csak Óz lehet(ne) a gyógyír.

Talán az eddig elmondottakból is érzékelhető, hogy Bocsarnikovsz nemcsak a musical és a varázslat elemeivel és kellékeivel, de a remek szereposztással is biztosította a produkció sikerét. Oláh Zsuzsa, Újhelyi Kinga, Dánielfy Zsolt, Herczeg Tamás, Kránicz Richárd, Papp István, vagy az előadás szintén mindkét szintjén, hol professzorként, hol varázslóként jelen lévő Takács Dániel akár hús-vér embert, akár mesefigurát játszik, kiválóan helytáll (Oláh Zsuzsa boszorkánya mellett Papp István félénk, de legalább annyira gőgös Oroszlánja is feledhetetlen), miközben a kellő alázattal fűszerezett játékukkal végig a Dorothyt alakító Zsitva Rékát segítik, támogatják. Azt a fiatal színésznőt, aki mind az énekhangjával (a magyarul énekelt filmslágerekkel), mind pedig a színpadi jelenlétével ismét, a cívisvárosban szintén nem először bizonyította rátermettségét.

Úgy vélem, az előadást nemcsak Debrecennek, de az egész országnak, sőt, mivel tudomásom szerint készült hozzá angol felirat is, a világ bármely közönségének látnia kéne. Hisz tényleg csodálatos és lenyűgöző musial született, amely mind a gyerekeket, mind pedig a felnőtteket magával ragadja, s nem ereszti, egyetlen pillanatra sem.

 

Az alkotók:

Szereplők

Dorothy – ZSITVA RÉKA m.v.

Madárijesztő (The Scarecrow)/Hunk – HERCZEG TAMÁS

Bádogember (Tin Man)/Hickory – KRÁNICZ RICHÁRD

Gyáva oroszlán (Cowardly Lion)/Zeke – PAPP ISTVÁN

Marvel professzor/Óz – TAKÁCS DÁNIEL

Henry bácsi/Őr – DÁNIELFY ZSOLT Jászai-díjas

Emmy néni/Glinda – ÚJHELYI KINGA Jászai-díjas

Miss Gultch/Nyugati boszorkány – OLÁH ZSUZSA Jászai-díjas

 

Rendező

ILJA BOCSARNIKOVSZ

Gyürky Katalin

További híreink

videó

"Egész évben várom ezt a pár napot. Nagyszerű hely, jaj, remek házigazda. Aztán szeretem ezt a finom és gazdag világot, amely annyira nélkülözhetetlen."

Részletek
Tájékoztató

Kedves Közönségünk! A NAGYERDEI SZABADTÉRI SZÍNPAD előadásaira MÁR NINCS SZÜKSÉG VÉDETTSÉGI IGAZOLVÁNYRA! Az új kormányrendelet értelmében az ország szabadtéri színházi előadásain sem lesz már szükség védettségi igazolványra. A nyár többi...

Részletek
videó

Nyár van, az idő remek és emberek gyülekeznek egy erdőben. Nem, ez nem egy titkos társaság találkozója. Csupán a kultúra kedvelőinek összejövetele a Nagyerdei Színpadon.

Részletek