Színikritika: Tesztoszteron

Olvass bele

Az Tesztoszteron című előadásról

A feljebb látható két cím ne riasszon el senkit, mert utóbb alaposan megbánhatja. Az előadás a debreceni Csokonai Színház szériadarabja, de elhozták a Nagyerdei Szabadtéri Játékokra is, biztos befutóként a számos zenés produkció mellé.

Bizonyára mindenkinek ismerős innen-onnan az ún. lakodalmi (esetleg esküvői) hőbörgő [Distructophallum cerimonialis]. Sajátos élőlény, nem szükségszerűen erősebb mindenkinél, de úgy viselkedik, mintha az volna, ezenkívül az egója az egekben, amíg rendesen be nem pancsol neki valaki. Na, ilyen figura a Tesztoszteron egyik főhőse, a Mucsi Zoltán alakította Stavros. A mű helyszíne a lengyel városka éjszakai lokálja, ahol az esküvői buli után lenne a nagy továbbvodkázás – de az esküvő elmaradt, mert az ara nem kívánt a vőlegény hitvese lenni.

Innentől kezdve igen körmönfontan fogok fogalmazni, ugyanis, ha számításaim többé-kevésbé pontosak voltak, a színpadról ömlő szöveg 27-31 százalékát káromkodások, megalázó és nyomdafestéket csak az utóbbi néhány évben tűrő kifejezések tették ki, vagyis már el vannak használva. Ezek legnagyobb része a szóba jöhető nők erkölcseire, nemi orientációjára, párosodási technikáira és gyakoriságára meg hasonlókra tértek ki. Én tehát a maradék szóanyagra szorítkozom. A darabot egyébként Pászt Patrícia fordította, lenyűgöző szókinccsel… Szikszai Rémusz rendezése óraműszerű tökéletességgel pörgeti a játékot (habár az átmeneti kijózanodás pillanataiban kicsit leül a pörgés).

Nos, egy folyamatosan részegedő, verekedős társaság támolyog be az említett szórakoztató intézménybe. A két itt töltött óra alatt megismerjük egymáshoz kapcsolódásaikat, Stavros (a görög) lengyel gyermekeit, meg a többi lengyelt, a vodkafogyasztási szokásaikat – de ez még nem a MINDEN. Az emlegetett ara: énekesnő. Na de kié? (Píszíbben: kihez tartozik? Ki tartozik hozzá?) És miért?

Innentől kezdve bomlik ki a hét vendég és a pultos sajátos kapcsolati hálója, mert itt mindenki mindig valakinek a valakije. Az elázott és gyilkos hangulatú vőlegény madártani szakember, egy mikrobiológus – és kettejük tudományos (ámbár részeg) fejtegetéseiből derül ki, hogy a nemi vagyis párzási ösztön milyen erős a különféle madaraknál, meg hogy milyen hormonok szabadulnak fel a férfiakban, és hogy az a nyavalyás tesztoszteron váltja ki a verekedési ingert – összefoglalva: ilyen sírva-röhögős biológiaórán még sosem vettem részt. További számottevő jelenlévők egy sokat tudó újságíró, egy pincér egy zenész… stb.

Az említett NŐ többször feltűnik Nagy Kíra pompás előadásában – néhány dal után kezd világossá válni, hogy fátyolszerű ruhája nem kizárólag a meghiúsult esküvőre készült öltözet, hanem a csábító, az elcsábított, a könnyen megkapható nő jelképe is. Csak átvonul, olykor egy leheletnyit kacérkodik, de a görög, lengyel, olasz, angol nyelvű dalok azt is jelzik (talán nem csupán számomra), hogy ő nem csak Alicja (vagy mégis?). Ő a világ minden nője.

Az előadás tengelye Mucsi Zoltán. Stavros a Nyolcadik Kerületi Bill (vagyis az a gombostűagyú macsó), az állatvilágból éppen csak előkerült kopulálógép, aki minden légyre ráfordul. Zseniális, akkor is, amikor női szerepet húz magára, hogy eljátssza, miképpen kell bármelyik nőt ledumálni a lábáról.

A lengyel szerző – áruljuk el végre: Andrzej Saramonowicz – minden figurája számára ziccert írt. Nagyon érti a színház és főleg a színész villogni vágyását. A kikosarazott Kornél (Mercs János) a lelki sokktól olyan csapongó monológot nyom le pingvinekről és személyes tragédiáról, úgy kattanva ide-oda a témák között, hogy a néző is kapkodja a fejét. Partnere ebben a mikrobiológus Féreg (Gelányi Bence) – versenyben magyarázzák, hogy az élővilágban hol a nőstény és hol a hím helye.

Az egész leosztásban van egy Dió nevű fazon (Papp István) tökéletesen gengszter-repper külsővel, mellesleg dobos valami roppant népszerű zenekarban (Alicja és a Spermiumok, majd produceri tanácsra: A. és az Ulánusok) – és tényleg zenélni kezdenek, de hogy milyen a zene, azt csak a nálam fiatalabbak tudnák megítélni…

Az előadás kőszínházi változata ment a Csokonaiban, amíg belénk nem térdelt a járvány, és bár kategóriája szerint komédia – s ennek megfelelően olykor levegőt sem nagyon kaptam a szakadatlan röhögéstől –, korántsem bohózat. Rögtön megjegyzem, ismétlésképpen: prűd emberek inkább ne próbálkozzanak vele – fölösleges azért színházba járni, hogy valaki felháborodjon a csúnya beszéden. Igen, kérem, nagyon nem píszí az az előadás, lebecslően nyilatkozik a nőkről – s csak a vége után értjük meg, hogy a férfiakról is.

Ha valaki előadás után még ráér morfondírozni egy keveset a darab szélsőséges alakjain (és persze minden poént én sem lőttem le), fontos következtetésekre jut. Például arra, hogy az ember megjelenése a Föld történelmében csupán néhány tizedmásodpercnyi az bolygó történelméhez képest, de ez a megjelenés csupán szépítő körülírással tekinthető kiemelkedésnek az állatvilágból. Életünk legnagyobb részét általunk kevéssé befolyásolható hormonok irányítják, akárcsak a madarakét, a majmokét vagy az elefántokét. Udvarlás, hódítás, párosodás, utódgondozás, verekedés a vezérhím posztjáért – néha a reakcióink sem különböznek.

Úgyhogy csak ne nagyon hivalkodjunk az emberi felsőbbrendűségünkkel…

Bedő J. Isván

További híreink

2021

2021-ben is felejthetetlen színházi élményekkel gazdagodtunk a Nagyerdei Szabadtéri Játékokon! A járványhelyzet okozta számos bizonytalanság ellenére a debreceni Nagyerdei Szabadtéri Játékok közkedvelt színházi programsorozata ismét bebizonyította, hogy az igényes produkciók...

Részletek
videó

Nyár van, az idő remek és emberek gyülekeznek egy erdőben. Nem, ez nem egy titkos társaság találkozója. Csupán a kultúra kedvelőinek összejövetele a Nagyerdei Színpadon.

Részletek
2021

2021-ben az Élményrengeteg ismét kitárja kapuit, azzal az egyszerű habár nemes céllal, hogy újra jókedvet és mosolyt csalogasson szeretett közönsége arcára. A Nagyerdei Szabadtéri Játékok 2021. június 8-a és szeptember...

Részletek