Színikritika: Oscar

Szélhámosok klubja

Az Oscar című előadásról

 

Fergetegesebb, kacagtatóbb ― tegyük hozzá, ismertebb és népszerűbb ― vígjátékkal nem is indulhatott volna az idei, 2021-es repertoár a Nagyerdei Szabadtéri Színpadon. Claude Magnier elsősorban filmes feldolgozásairól híres Oscar című darabját ezúttal színpadi adaptáció formájában a Főnix Rendezvényszervező Kft. invitálására 2021. június 8-án a Thália Színház hozta el a debreceni közönségnek.

A Vida Péter rendezte feldolgozásnak már a szereposztása is kellemes, sőt, felejthetetlen élményt ígér. Hiszen a debreceni kötődésű Gubás Gabi mellett az adaptációban tulajdonképpen csak „nagy nevek” (a teljesség igénye nélkül, például Molnár Piroska vagy Szabó Győző), vagy olyan, már most jól ismert, ígéretes fiatal tehetségek (például Tóth Eszter, Mózes András) szerepelnek, akik szintén az előadás nívóját biztosítják.

Ami azért fontos, mert tudjuk: a zseniális sztorit külföldön is híres művészek csiszolták még fényesebbre, a darab címe ellenére az igazi főhőst, Bertrand Barnier-t Louis de Funès több mint hatszázszor játszotta, a darabból készült filmben pedig Sylvester Stallone tette népszerűvé ugyanennek a szereplőnek az alakját.

Vida rendezésében azonban azon túl, hogy Bertrand Barnier szerepét itt is kiválóan formálja meg Nagy Viktor, a sztori jó értelemben véve kissé átalakul, úgymond, „kelet-európaizálódik”. Az eredetileg maffiafőnök Bertrand itt ugyanis jól menő vállalkozó, egy számtalan birtokkal, céggel, gyárral és persze nagy befolyással bíró „nagykutya”, akinél a pénze mennyiségéhez enyhén szólva se társul túl sok műveltség. S itt emelném ki azonnal a darab dramaturgiáját: a szövegkönyv ugyanis ― épp Bertrand műveletlenségéből és sznobizmusából fakadó nyelvi fordulatai, csűrés-csavarásai révén – egyfelől állandó humorforrást jelent, másfelől épp a benne szereplő szóösszetételek szellemessége, egy-egy szituációba való tűpontos beleillése a nézőt folyamatosan ébren/éberen tartja. Például a „halvány fogalmam sincs” helyett a „halvány szappanbuborékom sincs”, a „meggyőző gesztus” helyett a „meggyőző gesztikuláció” szófordulat a kifacsartságával akkor is lekötné a nagyérdemű figyelmét, ha emellé nem társulna fergeteges színészi játék.

De szerencsére társul. Úgy, hogy miközben a műveletlen „nagykutya”, Nagy Viktor csodálatosan hozza a „kelet-európai gengszter” jól ismert attribútumait: amikor minden szálat ő maga akar mozgatni ― még a lánya (és az eddig nem ismert másik lánya) kiházasítását is magára óhajtja vállalni (persze úgy, hogy a jegyajándék végül nála maradjon), eközben ennek a rétegnek az erős társadalomkritikája is megfogalmazódik az állandó harácsolásán, a „még több pénzt akarok” vezérelte mentalitásán keresztül.

A szálak mozgatása azonban azért sem sikerülhet teljes mértékben Bertrand-nak, mert a „hozzá bekötött” összes többi, szintén kiválóan megtestesített szereplő tulajdonképpen megalakíthatná a szélhámosok klubját. Mindegyiknek megvan ugyanis a maga kis stiklije, akarata és érdeke. Gondoljunk csak a „papa” pénzére pályázó Christianra (Mózes András), a feleség (Gubás Gabi) és a csontkovács (Szabó Győző) titkos légyottjaira, a két lány, Colette (Tóth Eszter) és Jacqueline (Szabó Erika), valamint a „lelécelt” bejárónő, Bernadette (Mórocz Adrienn) házasságkötéssel megszerzendő előnyeire. Vagy a még az elvileg mellékszereplő Charlotte-ra is, aki, mint tudjuk, Jacqueline kiléte miatt nem is annyira mellékszereplő, főleg akkor nem, ha az a Molnár Piroska alakítja, aki a kikapós menyecskét még mindig úgy testesíti meg, hogy azonnal elhisszük neki: valóban egyként rajongott érte az egykori kertész, Bertrand, a lovász, az inas, stb., most pedig az előadás üde színfoltját jelentő (az eredeti darabban (így) nem szereplő) sofőr, Nyikita (Hunyadkürti István), akinek orosz származása ismét csak a Vida-féle feldolgozás „kelet-európaiságát” erősíti.

S akkor még nem szóltunk a címadó Oscarról (Hevesi László), akit a csontkovács itt is kellőképpen elagyabugyál, pedig a verést nem ő, vagy nem feltétlenül ő érdemelné – legalábbis a „papa” szemszögéből nézve biztosan nem. Hanem az a Christian, akinek a végére mégis csak sikerül beházasodnia a famíliába, s ezzel elintéznie, hogy az após rajta már ne akarjon bosszút állni.

Lenyűgöző, fergeteges feldolgozás tehát Vida Péter és a Thália Színház Oscarja. Köszönjük, hogy részesei lehettünk a darab nyújtotta élménynek.

Gyürky Katalin

További híreink

kritika

„Olyan ez az egész, mint egy James Bond-film” A Páratlan páros 2. című előadásról   Fergeteges fordulatok, tartalom- illetve karakterbéli meglepetések várták mindazokat, akik 2021. július 18-án vagy 19-én este...

Részletek
kritika

„Itt nincsen, aki árva” A Pál utcai fiúk című előadásról Tartalmas családi programot kínált 2021. július 2-án és július 14-én este a Főnix Rendezvényszervező Kft. a debreceni Nagyerdei Szabadtéri Színpadon....

Részletek
színkritika

„Mintha el volnánk veszve” A Lila ákác című előadásról  Az idei debreceni Nagyerdei Szabadtéri Játékok programsorozatába a Főnix Rendezvényszervező Kft. jóvoltából egy, a nézőben nosztalgiát ébresztő, ugyanakkor az aktualitása miatt...

Részletek